Már pici gyerekkorunktól fogva környezetünk, elsősorban szüleink, azzal az elvárással vannak felénk - és ezért mindent meg is tesznek -, hogy jó kisfiúk és jó kislányok legyünk. Ez alatt azt lehet érteni, hogy viselkedjünk rendesen, fogadjuk el a szabályokat, ne lógjunk ki a sorból. Ha mindig szót fogadunk és nem szegjük meg a normákat, akkor akár példás is lehet a magatartásunk, tehát követendő a többi gyermek előtt.
Bezzeg vannak olyanok, akikkel mindig gond van. Mindennap produkálnak valami huncutságot, kiborítják a levest meg a konyhás nénit. A nevüket is olyan hangsúllyal ejtik ki, hogy tudni lehet, hogy ők az ősgonosztól valók, minden bajnak a gyökere.
Aztán később, ahogy a napok, hetek, évek, évtizedek telnek, egyre inkább úgy tűnik, hogy nem ilyen fekete-fehér az élet minden perce. Hogy ki a követendő a számunkra az nemcsak abból lesz egyértelmű, hogy megeszi-e a spenótot a bölcsiben, illetve hogy valami nemes cselekedetet hajt végre ideig-óráig. Az igazi példaadáshoz kitartás kell, és sokszor csak egy bizonyos idő múlva értjük meg a jelentőségét. Olykor egy egész élet vagy több generációnyi idő, akár évszázadok telnek el, hogy megértsük valakinek a példamutatásának a fontosságát.
Milyen szomorú azt látni, amikor egyes szülők nem következetesek a nevelésben, a jó átadásában és a gyerekek a szülők negatív tulajdonságait veszik át és azokat erősítik, majd lesznek „sikeresek” a gonoszságban és vallanak kudarcot a jóban. A szülő megússza, a gyermek lesz a vesztes. Az apa szemefénye kerül börtönbe, ő lesz szerhasználó, ő nem tud kapcsolatot kialakítani. Állandó kudarcra van ítélve és gyakran az őt félrenevelő szülő ítéli el.
Dávid királyról nagyon sok jó történet elmondható, azonban voltak hibái is. Úriás feleségének elszeretése, a katona férj megöletése az egyik, ha nem a legnagyobb, legismertebb bűne.
Tettének legsúlyosabb következménye, hogy a Betsabétól származó gyermek meghal. Pedig ő aztán nem tehetett semmiről sem.
Mindenki hibázik, mindenki követ el bűnt, de a következményekért nekünk kell felelni. És a következmények sokszor a legféltettebb szerettünket érintik. Ne hagyjuk, hogy más szenvedjen miattunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése