Kegyetlen igazságnak tűnik ez az idézett közmondás. Ha viszont megnézzük a szövegkörnyezetet Lukács evangéliumában, mindjárt érthetőbbé válik a nyilatkozat, mert azzá lett, hogy Jézus Krisztus mondta. Az izraeli rabbinikus felfogás szerint Izráel népe az üdvösség első számú várományosa. Ez megfelelő öntudatot, sőt gőgöt adott a választott népnek, vezetőinek. Ezt akarja helyes útra terelni Megváltónk, amikor a mondatot megelőző példázat vitáját összegezi. „Az igyekezzetek bemenni a szoros kapun … sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak”(24.v.) – éppen felhívás arra, hogy Isten választott népe nemcsak egy vér szerinti nemzetből, hanem a világ minden népéből gyűjtetik egybe.
Mielőtt kényelmes álomba zuhannánk, hogy mi bizony Krisztust követő hűséges újszövetségi hívők vagyunk, Jézus szavai nekünk szólnak, amikor kimondja, hogy „aki hozzám jön és hallja a beszédemet, és aszerint cselekszik … hasonló ahhoz, aki mélyre ásott és a kősziklára alapozott…” és semmi nem tudta megingatni, „mert jól volt megépítve”.(6, 47-48.). Azaz Jézus Krisztus követése nemcsak szavainak ismeretéből, esetleg ismételgetéseiből áll, hanem személyiségének, egyéniségének mind teljesebb megismeréséből, míg valahogy kezdenek kirajzolódni bennünk az ő magatartására jellemző vonások. Azaz cselekesszük azt, amit Ő. És ezt mások veszik észre rajtunk, mert bennünket magával ragad Jézus Krisztus jelleme.
Érdemes Járni ezen az úton!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése