A bibliaversben nyilatkozó Pál apostol a pillanatnyi helyzetét jelzi a két szócskával: „itt állok”. Az „itt” abban az esetben Festus római helytartó és II. Heródes Agrippa Batanea (Básán) királya előtt. Vádak érik, és kész azokra válaszolni – méghozzá olyan meggyőzően -, hogy a király fel is kiált… „majdnem ráveszel…” Nem volt lámpaláza, nem szorította torkát a félelem, nem kioktatni akart, nem kigúnyolni mást, nem visszafizetni az igazságtalan és méltatlan bánásmódért. Egyszerűen tanúskodott arról, amit átélt, ami magával ragadta életét, Krisztus megváltó halálának és feltámadásának megismeréséről.
Majd másfél ezer évvel később Wormsban, a birodalmi gyűlésen V. Károly császár előtt ugyancsak elhangzott ez a két szó a hagyomány szerint: „itt állok” (’másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen’). Száz évvel korábbi elődjét (Husz János) eretnekként égették meg, de Luther Márton megismételte a visszatérést a Szentírás igazságaihoz, méghozzá a Gondviselés segítségével. Ő is tanúskodott arról, hogy a Megváltó Krisztusról szóló bizonyságtétel a megoldás az ember minden nyomorúságára. Ennek ötszázadik évét ünnepeljük, és valahogy mi is felszólíttatunk a tanúskodás folytatására.
Ha a két szócska előzményét olvassuk, a múltról szól, amelyben ott volt Isten segítsége: üldözésen, börtönön, hamis vádakon is átsegítette az apostolt, és Luther előző élete sem sétagalopp volt, és különösen nem a következő évtizedek. Ott következett a „bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak” mindarról, amit megismertem, amit tapasztaltam, ami erőforrásom, életem támasza, amiért érdemes élni!
Azt hiszem, mindnyájan tudnánk beszélni a múlt eseményeiről, nehézségeiről, méltatlan helyzeteiről, sőt bűneiről (talán még a sajátunkról is), de ezeken túl vagyunk, azaz „Isten… megsegített”. Ezután pedig az „itt állok” következik, s ezzel mi jár együtt? Állni lehet céltalanul is, körül tekintgetve, bizalmatlanul, nem ismerve a hogyan továbbot, tanácstalanul… A fenti két történelmi példa tudta, mi a dolga, amikor tekintélyek maguk elé állították őket: „és bizonyságot teszek”, tanúskodom arról, amit nekem jelent Jézus Krisztus, a belé vetett hitem. Nem csak azt tudom, ami a Biblia szövegében található (bár ez igen fontos), hanem azt, hogy rábízhattam az életem, jóban, rosszban segítségem volt, imádságaimra válaszolt (nem mindig úgy hallgatta meg, ahogy kértem), segített emberi kapcsolataimban, erőt ad, véd a kísértésben.
Még van négy hónap a „reformáció évéből”, hogy gondolkozzunk azon is, hogy az „itt állok” milyen minőségben valósul meg naponta, amikor a múlt és a jövő határán vagyunk. Hála a múltért, könyörgés a jövőért, miközben napi tennivalóinkat végezzük, emberekkel találkozunk, saját gondjainkat visszük, netán betegségünket is hordozzuk. Az „itt állok” mindennapi üzenet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése