Hajjaj, gyakran nem kellemes dolog, ha a Biblia boldognak nevez valakit. Az ilyenek például lehetnek lelki szegények, sírnak, üldöztetnek az igazságért, ilyesmi. Szóval az alaphelyzet nem irigylésre méltó. Ilyenkor elgondolkodik az ember, akar-e boldog lenni?
Szerencsére azért bőven van pozitív boldogság is a Bibliában, ahol az emberek tényleg boldogok, nem csak azzá válnak majd. És ezt a boldog állapotukat tudják is. Nem kérkednek, dicsekszenek vele, hanem megállapítják azt és értékelik. Ez általában Istennel kapcsolatos, jelenlétével, szabadításával, törvényével. Valahogy a vele való kapcsolatunkról szól.
A nemzet és a nép érdekes itt, hiszen nem csak magáról a választott népről van szó, nincs kisajátítás, hogy a mi nemzetünk a boldog. Minden nép lehet boldog, ha Istene az Úr. Nem a nemzeti öntudat a különbség, az nem előny és nem hátrány. Másodlagos, vagy akár sokadlagos is lehet.
És kiderül, Isten nem egy népet választott magának. Persze itt a zsoltáros bizonnyal Izraelre gondol leginkább, de azért benne van a lehetőség, hogy más nép is kap az örökségből. Vagy inkább az Úr választ egy népet tulajdonául. De esetleg többet is. Izraelt egyértelműen, de más népek is lehetnek az övéi. Hiszen "az Úré a föld és annak teljessége".
A nép, a nemzet nem magától boldog tehát, hanem az Úrral való viszonyában az. Hogy egyáltalán van viszonya az Úrral, ami ráadásul birtokviszony. Amely nemzet viszont nem az Úré bizonnyal nem boldog. Noha lehetne, a föld teljességéhez tartozhatna. De nem a nemzet mivoltától lesz boldog, hanem pont azoktól, amiket Jézus emleget a boldogmondásokban: az irgalmasságtól, szelídségtől, irgalmasságtól, tiszta szívtől, béketeremtéstől stb. Ami nem nemzeti, hanem emberi. Vagy annak kéne lennie.
Ha boldog nemzetben akarunk élni, legyünk mi is ilyenek, hátha a nemzet is ilyenné válik. Hiszen belőlünk áll...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése