A vezérlés olyan technikai hangulatú szó. Vannak vezérlő termek, vezérlő pultok, amik komoly dolgok. Ezeken a kívülálló nem is tájékozódik el egy könnyen, ráadásul sok gondolt lehet velük hirtelen okozni. A vezérlők általában a bonyolult dolgok beállítását végzik. Aztán vannak automatizmusok, szokásos rutin feladatok, amik mennek maguktól. De a beállítások lényegesek ezeknél is, meghatározzák a praktikumot.
Valószínűleg Pál nem erre gondolt, de talán belefér. Ő inkább a vezérekre, a vezérek általi irányításra gondolhatott. A hadvezérek, városok vezetői hasonlóak az előbb fejtegetetthez. Nem a személyekben, hanem az egységekben, nem az ember-ember elleni harcban, hanem a taktikában, nagyobbak a stratégiában gondolkodnak. Átlátnak, előre gondolnak. És olykor feláldoznak. Jó esetben nyernek, építenek, nagyrészt megmentik az alattuk levőket és azok javát szolgálják. Akik ezért bíznak bennük, és azonosulnak a saját feladatukkal.
Talán ilyesmire gondolhatott Pál. Isten fiai nem csak az aktuális gondokkal vannak elfoglalva. Azokat is meg kell oldani, gyakran nem is egyszerű, vagy könnyű. Közben azért jó látni, hogy nem csak úgy csapkolódunk egy csatában, tesszük a dolgunkat egy alkatrészként. Ha nem is látjuk át a teljes tervet, de figyelünk a beállításainkra, azokat a vezérlővel összhangban próbáljuk tartani és még talán az is felhomályosodik előttünk, miről szól ez az egész. Hogy működésünknek lehet értelme és akár megtiszteltetés is részt venni ebben az egészben. Merthogy a mi javunkat is szolgálja.
A következő mondat pedig megvilágítja, hogy a szolgaságnak nem a szabadság az ellentéte. Hanem a fiúság. Milyen más!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése